Itt az idő, hogy őszinték legyünk! Régóta nem találod a társadat? Kizárólag tiszavirág életű kapcsolatokat tudhatsz a magadénak?  Mi magunk is felelősek lehetünk, hogy eddig még nem találtuk meg életünk párját. Nézzük meg, mik akadályozhatnak, vagy hol rontjuk el:

A rövid kapcsolatok ismétlődése – avagy a szerelembe szerelmes

Mennyi ideig tart a szerelem? Szakemberek szerint néhány hónaptól két-három évig. Ebben az időszakban hajlamosak vagyunk idealizálni a partnerünket, felruházni olyan tulajdonságokkal, mellyel nem rendelkezik az illető, úgynevezett szelektív vakká válunk. Gyakori, hogy ilyenkor abban a tudatban élünk, hogy most megtaláltuk az Igazit, a „Tökéleteset”, a hiba nélkülit, akivel most beteljesedik az életünk. Sőt, nagy hiba, hogy az önbizalomhiánnyal küzdők a szerelem szenvedélyes időszakban látják magukat egyedül szeretetre méltónak, köszönhetően a kapcsolat elején jellemző pozitív visszaigazolásoknak. Majd a felfújt önbizalom egyszer csak a szerelem kezdeti szakasza után szertefoszlik.  Mikor elmúlik a szerelem, jön a kijózanodás időszaka és máris  a csalódottság lesz úrrá rajtunk. Sokan itt vetnek véget kapcsolataiknak, és nem jutnak egyszer sem túl a szenvedélyes szerelem időszakán. A párkapcsolatot összetévesztik a lángolás időszakával. Ők igazán nem is a másikra kíváncsiak, saját boldogságukat akarják megélni, és azt, hogy szeretve legyenek. Hamar elmúlik a szenvedély, és az Igazi helyett „csak egy ember” marad.

Bőség zavara

Egyik alkalommal, amikor egy társaságban szóba került, hogy valaki szeretne kibékülni a feleségével, haverjai a következő tanácsot adták: ”Minek? Annyi nő van!” Igaz ami igaz, van felhozatal, van kiből válogatni. Ezzel a „megnyugtató gondolattal” többen döntenek ma a válás és szakítás mellet, jelszó „úgyis jön a következő”. Ugyanez a jelenség elmondható a párválasztás tekintetében is. Nem adunk elég időt a megismerkedéshez. Gyakran a találkozás első két percében döntünk, „Ő kell”, „Ő nem kell”. Egy ember mélyebb megismeréséhez ennél több idő szükséges. Vannak akik így menekülnek az elköteleződés elől.

Egyedül is képesek vagyunk bármire

Régebben az elköteleződésre, együttélésre több motiváció adódott. Ma egyre többekben a minimális igény sem jelentkezik a tartós együttélésre: „nem akarom feladni az önállóságom, függetlenségemet”, „olyan macerás”.  Inkább kerüljük a tartós együttélést, csak ne kelljen alkalmazkodni. El kell dönteni, szeretnénk-e igazából párkapcsolatot, vagy a szabadság és függetlenség érzése oly nagy igény, hogy inkább egyedül maradunk. Pedig, ha egy párkapcsolatban megtaláljuk a harmóniát, boldogságot, akkor az nem visszafog minket, hanem éppen ellenkezőleg kibontakoztat. Teljesen rendben van, ha férfi/nő egyaránt önálló, független, de ne vigyük túlzásba! Ha folyton azt hangsúlyozzuk, hogy mennyire jól érezzük magunkat egyedül, és hogy milyen boldogok vagyunk szingliként, olyanok nem fognak közeledni felénk, akik komoly párkapcsolatra vágynak.  

Csalódás – sztereotípiák a másik nemmel kapcsolatban

„Csak az idióták találnak meg”, „ A férfi csak azt akarja”, „A nő maga a kiismerhetetlen káosz”. A párkapcsolati és a másik nemmel kapcsolatos előítéletek mögött gyakran saját rossz élményeink, tapasztalataink állnak. Ha van egy hibás elméletünk - pl.: "minden férfi csak azt akarja”- amiben hiszünk, akkor minden olyan ténynek, ami az elméletünket hivatott alátámasztani, nagyobb hangsúlyt adunk. Így csak ezekre a jelekre figyelünk és közben észre sem vesszük az ellenkezőjét. Bizony léteznek szép számmal családcentrikus, humoros, kedves férfiak/nők. Ezek a kifogások legalább alátámasztják, miért is menekülünk folyton. Találunk gyorsan pár indokot, amivel megmagyarázzuk maguknak, hogy miért nem állunk neki a társkeresésnek vagy miért is vetünk olyan gyorsan véget a kapcsolatainknak. Arról nem is beszélve, hogy a nőkről, férfiakról való hozzáállásunk messziről látszik, a sztereotípiák megjelennek a kommunikációnkban, hozzáállásunkban, amit a másik érezni fog. Ezzel a negatív szemlélettel igen nehéz az első randin sikert elkönyvelni, rontják az esélyeinket egy jól működő kapcsolatra.  Ne csak magunkkal szemben, de a másik nem irányában is legyünk engedékenyebbek. Senki sem tökéletes, de ez még nem jelenti azt, hogy egy apró hiba miatt nem lehet részünk zökkenőmentes kapcsolatban.

Ha kell, akkor úgyis szembejön az Igazi!

Jó várakozást! Ha nem teszünk érte semmit, akkor garantáltan nem fog bekopogni a nagy Ő! A párkeresés hasonló az álláskereséséhez. Ha állást keresel mit teszel? Megírod az önéletrajzod, és elküldöd jó pár kiszemelt cégnek, és ha behívnak elmész az interjúra vagy nem írsz önéletrajzot, nem pályázol, hanem rábízod a sorsra? Adjuk meg a lehetőséget a boldogságra!