Radikálisan emelkedett a harmincas-negyvenes korosztályban az egyszemélyes háztartásban élők száma. Sokan még a harmadik iksz után is az egyedülálló populáció tagjai, keresvén az "Igazit". Nézzük meg az okokat:

Reményvesztett

Rengeteg egyedülálló adja fel idejekorán a reményt, hogy megtalálja az igazi partnerét. Félelem alakulhat ki - a múltban átélt korábbi párkapcsolati csalódásokból, kudarcokból - hogy az újbóli kapcsolat is tönkremehet, és a fájdalom vagy elhagyatottság érzése miatt nem képes továbblépni, megnyílni. A sok csalódás, kudarc nem kedvez a folyamatnak és az önbizalomnak sem. Márpedig érdemes megjegyezni: Ha az önbizalom sugárzik belőlünk, biztos sikerre számíthatunk. Közhely, de igaz, hogy a jó dolgok akkor történnek meg, amikor a legkevésbé számítunk rájuk, de egy próbát azért megér. Az önfeledt, optimista életszemlélet és a pozitív önértékelés nemcsak boldogabbá tesz, de extra adag szexepilt is kölcsönöz. Ha valóban nyitottak vagyunk, akkor kizárt dolog, hogy ne találjon ránk a szerelem.

Ideálkergetés

Lassan a születésnapi tortán 40 gyertyát fúj el, de még mindig egyedül van? Várja az Igazit, a Tökéleteset, az Álomférfit/Álomnőt. A Férfi legyen jóképű, gyermektelen, sportos, jómódú, megbízható, bátor, céltudatos, romantikus, humoros, intelligens, lehengerlő, olvasson a nő gondolataiban, mindig a maximumot nyújtsa. A Nő pedig legyen épp a divatlapból kilépő, 90-60-90, odaadó, okos, kedves, megbízható, határozott de időnként titokzatos, gondoskodó, szexi, házi tündér............Nagyok az igények, magasan van a léc, és még nem született meg az  a Férfi/Nő, aki ezt akár megközelítőleg meg tudná ugrani. Ők azok akik a társkereső oldalakon az adatlapokat gyanakodva és kritikusan szemlélik, és igazából senki nem felel meg nekik.  Álmodozni lehet, de helyette célszerű lenne átgondolni az elvárásokat, és legfőképpen elgondolkozni azon, vajon mi mennyire vagyunk tökéletesek. Az ideális társ megtalálásához nem árt, ha mi magunk is valós önismerettel rendelkezünk. Persze ezzel nem azt sugallom, hogy alapvető elvárásainkról mondjunk le és minden áron alkudjunk meg. Reálisan kell látnunk, mire képesek a férfiak, nők, hogy ne támaszthassunk irracionális elvárásokat az ellenkező nemmel szemben.

Munka hőse

Sok harmincas nő és férfi esik abba a hibába, hogy a karrierre áldozza minden idejét és energiáját. Az évek közben észrevétlenül telnek, majd hirtelen egyedülállónak találja magát a negyvenedik életévéhez közeledve. Persze fontos a kiteljesedés, az önmegvalósítás, az egzisztencia kiépítése, de egyensúlyt kell teremteni a karrier és a magánéletünk, jelen esetben a párkapcsolatunk tekintetében. És még egy fontos dolog! A karrierépítés ne egyfajta menekülés legyen, ez mindkét nemre igaz!

Féltett függetlenség

Mi lesz a hobbimmal? Mikor találkozom a haverjaimmal? Az első helyen általában az az indok áll, hogy a mai szinglik félnek a személyes szabadságuk elvesztésétől. Mindkét nem úgy érezheti, hogy ha véglegesen dönt a másik mellett, akkor le kell mondania a szokásos hobbijairól, időtöltéseiről, esetleg korlátok közé lesz szorítva. A szingli elkezdi félteni saját megszokott életét, félti önállóságát. A párkapcsolat nem azt jelenti, hogy fel kellene hagyni az eddigi hobbival, el kell hanyagolni a baráti társaságunkat vagy fel kell adni önmagunkat!

Elveszni a társkeresés dzsungelében

Látszólag nagy a választék és egy bizonyos szemszögből nézve akár még úgy is tűnhet, hogy miénk a világ. Az internetes társkeresésének megvan az a fajta hátulütője, hogy a virtuális kapcsolatoknak köszönhetően több lehetőség van újabb és újabb emberek megismerésére. Az alternatívák ilyen hatalmas és széles tere gyakran kecsegtet minket azzal az illúzióval, hogy a sok-sok opció közül egyetlen biztosan az igazi lesz majd, akivel tökéletes kapcsolatot építhetünk ki. Ennek köszönhetően gyorsabban továbbállunk, nem hagyunk elég időt a kapcsolat kibontakozására, vagy esetleg bele se megyünk egy egyébként jónak ígérkező párkapcsolatba, Akkor sem, ha találunk olyan partnert, aki tulajdonképpen megfelelne nekünk. Hiszen ki tudja, nem találunk-e még jobbat, még szebbet, tökéletesebbet? Hiszen úgyis jön a következő, ha nem jön be az egyik, mindig van másik, sose fogynak el a jelöltek, profilok, a levelek, randik. Ezt elkerülve,  ha úgy érezzük valaki mellett felcsillant bennünk a remény szikrája, akkor ne hajtsuk el őt egyből, van értelme időt hagyni annak, hogy a történések igazolni vagy cáfolni tudják kezdeti benyomásainkat.

A társkereső csak eszköz, ne váljunk függővé! Alapvetően azért regisztráltunk, hogy Társat találjunk, nem a végtelen keresgélés volt az eredeti cél. 

MSylwia